Serendipity

A hangulatos pincehelyiség a nevével megegyező utcában található, informátoraim szerint hétköznap délelőtt teltházzal üzemel. Én eddig csak estefele jutottam el hozzájuk, és eddig mindig bőven volt hely -  szerencsére.

Szintén belvárosi helyről van szó,amit legfőképpen a pizza miatt ajánlok szívesen. Sajnos ebédidőben nem tudok átugrani hozzájuk, pedig a mostani kínálatból szívesen kipróbálnám mondjuk a  gyros tálat és a cukkinis tócsnit négysajtmártással. Ha valaki esetleg kedvet kap hozzá, ne habozzon megírni, mit tapasztalt :).

 A Czukor is követi a minőségi konyhát vivő helyek körében alkalmazott,egyre divatosabb irányzatot, melynek lényege, hogy a hosszas olvasgatás helyett inkább kevesebb, de jól elkészített étel közül választhasson a kedves vendég. Mivel már többször és többfélét kipróbáltam, magabiztosan állítom, hogy ez itt maximálisan sikerül is.

Az óvatosabbakat első tesztelés alkalmából  a pizzák felé terelném: A Toscana már az alapanyagokat olvasva is jó döntésnek bizonyul (paradicsomszósz, szárított paradicsom, pármai sonka, sajt, ruccola), de a szokatlanabb ízvilág is le tudott nyűgözni, vegyük mondjuk az Amsterdamot (paradicsomszósz, bacon, spenót, gorgonzola, fokhagyma, sajt). Minden feltét friss, jó minőségű, a szárított paradicsom  szokatlanul tömény és igazinak hat.Az árak kicsit magasabbak az átlagnál (az extrább darabok 1450-1690 Ft között mozognak), viszont cserébe válogatott feltéteket és isteni, vékony tésztát kapunk, szóval abszolút megéri többet kiadni érte.

Tésztafronton fontos tudni, hogy itt csalóka az adagolás: a tálban érkező adag elsőre még kevésnek is tűnhet, de rendszerint alig lehet elpusztítani a tálról:). Étvágygerjesztőnek a rozmaringos kacsaragu papardellével:

Ha a tekintélyes adag ellenére még van hely a gyomrunkban, a fekete-fehér csokitorta csak fokozza az élvezeteket.

Az italokhoz érve legnagyobb bánatomra meg kell említenem, hogy a koktélválaszték elég szegényes, csak pár alapdarabból választhatunk (és ezek fel sincsenek tüntetve a honlapjukon). Én általában mojito-t kérnék,sajnos eddig csak egy alkalommal volt készleten menta, így már félve szoktam rákérdezni a dologra.

Kiszolgálás:4/5 (kedves, nem tolakodó, de sajnos pincérfüggő, mennyire vesznek érte minket)

Kínálat:4/5 (fájó pont a koktél)

Minőség:5/5

Ár/érték: 5/5 (annál is inkább, mert a pizzákkal ellentétben a főételek máshol is legalább ennyibe kerülnek)

Ki ne emlékezne Dustin Hoffmann-ra, ahogy mindenfajta kontextust mellőzve hadarni kezdi kedvenc vetélkedőjének bevezetőjét? Tőle tudhattuk meg, hogy a juharszirupnak már a palacsinta előtt az asztalon kell lennie, és hogy  alsónadrágot csak a K-Mart-ban vehet az ember.

Egy közösségi vásárlásra buzdító oldal kedvezményes (félárú) jegyeket hirdetett meg a Belvárosi Színház április 12.-ei előadására, mely az 1988-ban készült  Esőember című film alapján készült. Dustin Hoffmann zseniális alakítását többek között Oscar- és  Golden Globe-díjjal jutalmazták annak idején, így nem volt meglepő, hogy pár nap alatt mind a 200  akciós jegy gazdára talált.

   A színpadi produkcióban – mely  17 és 20 órakor is műsoron volt – az autista báty , Raymond szerepében  Kulka Jánost láthattuk, míg a pénzsóvár öccsöt, Charlie-t Nagy Ervin alakította.

   Bevallom én kívülről tudom már a filmet,ezért  első pozitívumként a szöveghűséget  hoznám fel a darab mellett – ugyan akadtak helyenként eltérések, „magyarítások”, de szerintem ez még belefért. Mivel az előadás csupán szűk másfél órás volt,értelemszerűen kimaradtak bizonyos jelenetek, de ettől függetlenül hangsúlyt kellett volna fektetni  a főszereplő jellemfejlődésére, egyáltalán a karakterek egymáshoz való viszonyának változásaira. Itt sajnos ez hiányzik: Charlie Babbitt (Nagy Ervin) a történet végén számomra ugyanolyan ellenszenves és érdekember, mint kezdetben, pedig több jelenetben is tetten lehetne érni a testvéri szeretet első megnyilvánulásait. Hogy miért nincs meg ez az átmenet, arra két magyarázatot találtam: egyfelől Nagy Ervin nekem túlságosan ripacs, a hangsúlyokat idegennek találtam,  a dühkitörései eltúlzottak voltak, apja miatti sérelmei és ebből fakadó önzése egy pillanatig nem ébresztettek sajnálatot bennem. Ugyanakkor a filmdráma szinkronja tökéletes volt, így tulajdonképpen  két szélsőséget kellett értékelni. A másik ok, hogy –talán az idő rövidsége miatt – kimaradtak párbeszédek, részek, amivel talán gördülékenyebbé tehették volna azt a folyamatot, ami során Charlie-ból egy jobb, felelősségteljes és beteg testvérét elfogadó mitöbb hozzá ragaszkodó ember lesz. Sajnos a főszereplő modorossága miatt a megható fürdőszobai jelenet (t.i.: amikor  fény derül az Esőember kilétére, és azt is megtudjuk, hogy  Raymondnak miért kellett évtizedekkel ezelőtt elszakadnia testvérétől) sem váltott ki érzelmeket bennem. Így csupán sovány vigasz, hogy legalább a szövegen nem változtattak lényegesen, bár belecsempésztek pár mai szleng kifejezést, ami nekem erőltetettnek és nem odaillőnek hatott.Kreatívan bántak viszont a díszletekkel:lényegében pár világítós kocka és egy kanapé alkotta a repertoárt, és ezek segítségével a tárgyalószobától a tévéig mindent meg tudtak alkotni.

  Ha végiggondolom a látottakat, az egyetlen dolog, ami miatt nem bántam meg, hogy végigültem a darabot, az Kulka mindenfajta mesterkéltséget nélkülöző, szinte tökéletes alakítása autistaként. Neki köszönhetően sokat nevethettünk, pláne úgy, hogy a  Szomszédok óta megfontolt, komoly mentőorvosként  maradt meg az emlékeimben, ezt pedig most felülírta a saját világában élő, a pénz fogalmát nem ismerő beteg ember szerepe. Ha már felidéztük ezt a mindenki által ismert de sokat szapult tévésorozatot, viszontláthattuk Kézdy Györgyöt is, aki nem került távol „régi hivatásától”;  ezúttal pszichiátert alakít.

  Alapvetően nehéz összehasonlítani egy nyolcvanas évekbeli amerikai filmet egy modern színpadi feldolgozással, de úgy érzem erre nincs is szükség. Vannak hangsúlyos gyengeségei az előadásnak, és valószínűleg csupán Kulka miatt  érdemes ezt választani esti elfoglaltságként,ennek ellenére érdekes élmény  színpadon viszontlátni az IMDB legjobb 250 filmjének egyikét.

Kép:http://esoember.com

A legtöbb áruházban több tucat csokoládémárka közül válogathatunk ízlésünk és pénztárcánk vastagsága szerint. De vajon hányan figyelünk arra,egyáltalán érdekel-e bennünket, hogy pontosan miből is készült kedvenc édességünk?

Az Etyeki Kúria különleges programot kínált április 16.-ára: egy előadással egybekötött csokoládé-és borkóstolón jártunk, melynek vendége Szántó Tibor csokoládémester volt.

Megérkezésünkkor kicsit elbizonytalanodtam, vajon beleillünk-e a kóstoló célközönségébe, ugyanis a nem túl nagy társaságon körbetekintve egy kétgyermekes házaspárt leszámítva öltönyös üzletemberek és burzsuj, pöffeszkedő családok alkották a tömegnek nem nevezhető embercsoportot. Az üdvözlőitalként kapott rosé kortyolgatása közben próbáltam optimistán hozzáállni a dologhoz, annál is inkább, mert a házigazdák és az előadó is nagyon szimpatikus és közvetlen volt, így reménykedtem benne, hogy izgalmas délután áll előttünk.

A késők miatt csúszott kissé a kezdés, de az asztalokon gondosan elhelyezett trüffelek és csokikockák látványa elég is volt ahhoz, hogy türelmesen várakozzak. Az eredetileg borászként kezdő Szántó Tibor 2007 óta gyártja különleges csokoládéit, a családi vállalkozásban édesapja segíti őt.  Évek óta tart nagy sikerű csokikurzusokat is, melynek anyagából hozott kis ízelítőt nekünk erre az alkalomra. Ahogy hallgattam őt, egyre jobban megbizonyosodtam afelől, hogy érdemes volt eljönnünk. Hihetetlen szenvedéllyel mesélt a  szőlőről és a kakaófáról, minden kérdésre válaszolt, látszott, hogy tényleg át szeretne adni valamit.

Számomra sok újdonság hangzott el ezen a délutánon: sosem gondoltam volna például,hogy bizonyos területeken kézzel kell beporozni a kakaófákat, mert az ezt végző rovarok nem élnek meg a forró környezetben.  A 4-5 méteres növényről eddig egy bokor képe élt bennem, és a kakaóbabot is szemesbab méretűnek tippeltem egészen addig, míg kézbe nem fogtam egy majdnem amerikai futball-labda nagyságú darabot. A súlyuk miatt aggódók is fellélegezhettek, mert Tibor állítása szerint a jó minőségű csokoládétól nem hízunk el. Ezt először kétkedve fogadtam, de előadónk testalkatát elnézve – aki többek között a Belga Csokoládé Akadémián tanult – lassan elhiszem, hogy létezik olyan finomság, amitől nem kell egy számmal nagyobb ruhákat vennünk.

Az elméleti “oktatás” mellett érzékeinket is próbára tehettük:megkóstoltuk a főbb kakaóbab-fajtákat; különleges, csak erre az alkalomra frissen készített trüffelekkel kényeztethettük magunkat, illetve táblás csokoládéból is jutott a bemutatóra.  Személyes kedvencem az epres-pezsgős trüffel volt, ami a nulladik pontja, mondjuk úgy bevezetője volt a körülbelül két és fél órás programnak. Egy egészen apró golyót kell elképzelni, ami elfogyasztása után szó szerint örömmámort okozott, az arcokon végignézve mindenkinek. Annyit hallani az endorfin hatásáról, de addig a szombatig még  nem tudtam annyi csokit enni, hogy érezzem is a felszabadulásukat. Már csak ezért is –  annak ellenére, hogy Tibor a bevezetőben kihangsúlyozta, hogy minden amit itt látunk, speciálisan mára készült – muszáj volt érdeklődnöm tőle, hogy nem lehetne-e mégis valahogyan hozzájutni, de sajnos egyelőre még nem elérhető, ugyanakkor megnyugtatott, hogy nagy az érdeklődés, így tervezi a dolgot.

Nagyon tetszett, hogy a csokikkal meghatározott sorrendben haladtunk, és miután megtanultuk a bort és a csokit összekóstolni, magunk is meggyőződhettünk róla,hogy mesterien voltak összepárosítva. A rendezvény után - legnagyobb örömömre -  otthonra is vásárolhattunk Tibor területszelektált csokoládéiból illetve forrócsoki alapjaiból, melyek ízléses, ajándékozásra is alkalmas csomagolást kaptak.

Ki is választottam egy barackos-mangós és egy erdei gyümölcsös táblát, illetve magamnak és ajándékba is egy-egy üveg bort. Miután feltankoltam már láttam magam, ahogy a kezdő csokikurzuson ülök, de sajnos lecsúsztam az utolsó, április 28.-ai alkalomról (ami azóta be is telt), így valószínűleg csak szeptemberben tudom eldönteni, van-e még a most fogyasztottaknál is finomabb csokoládé.

Vásárlás és további információ:

Szántó Tibor

BARbár Café

A Ferenciek terétől 5 percnyi sétára található ez a kávézó-csokizó, melyet 2008-ban nyitott meg   egy ritka szimpatikus fiatal pár. Az ő közvetlenségük  - mert az üzletvezetésen kívül a felszolgálással is ők foglalkoznak -  valamint az  igényesen kialakított helyiség és a minőségi alapanyagokból készült finomságok hatására elég csak egyszer betérnünk ide, hogy úgy érezzük: megtaláltuk az új  törzshelyünket.

Az ötödik kerület kellemesen csendes részén, a Papnövelde utcában találtam rá  jó pár hónappal ezelőtt erre a barátságos kávézóra. Elsőre szűkösnek tűnik, de aztán az emeletre felbattyogva felülírják a látottak az első benyomást, fent még a jobb teaházakban megtalálható szeparált, párnán csücsülős,alacsony asztalos "szentély" is helyet kapott. Az üzletet vezető Viki és Tomi néhány alkalom után nemcsak emlékezik ránk, hanem a kedvenc asztalunkat is számon tartja. Az eddigi tapasztalatom az, volt, hogy csúcsidőben is bőven jut hely,általában rajtunk kívül csak egy-két asztalnál ültek- vagy annyinál sem. Ez elég furcsa, hiszen ahogy az alábbiakban beszámolok róla, remek hely, kedves és figyelmes a kiszolgálás, ráadásul frekventált helyszínen is található.

Valószínűleg éppen a forgalom fellendítése céljából újabban Viki és Tomi -  akik egyszerre tulajdonosok és a személyzet tagjai -  „tematikus” esteket tartanak a Barbárban,melyek úgy láttam nemcsak az én tetszésemet nyerték el, így lassan előfordulhat, hogy  előre kell majd asztalt foglalnunk náluk. A facebook-os oldalukról megtudtam, hogy tavaly júliusig is volt néhány ilyen alkalom, de az ott feliratkozók számából úgy sejtem, ez most jött be nekik igazán:). Legutóbb egy nagyon kellemes jazz-műsorral egybekötött Mojito-estén jártam náluk, de zajlott itt már például pálinkakóstoló és sangria-est is, méghozzá egészen baráti áron (a pálinka-estre a belépő elővételben 1990 Ft volt csupán, míg az utóbbira a belépő fejenként 890 Ft volt, ami magában foglalt 1 váza(0,4 l) Sangriát+ tapast.). Az alábbi kép is az egyik Mojito-esten készült, „munka” közben:

Nemcsak az esti rendezvényeikre érdemes ellátogatni, ugyanis a kávézó-csokizó igen tisztességes és azt hiszem minden igényt kielégítő kínálattal rendelkezik:

Az ízesített kávék és limonádék sima vagy alkoholos változataikon kívül választhatunk még a turmixok, teák és koktélok közül, illetve végigkóstolhatjuk a bőséges belga csoki kínálatot is. Kevésbé ínyenc barátainkat is nyugodtan hozzuk magunkkal, mert az  eszpresszó-fanok is új kedvencre találhatnak a 14-féle kávé közül. Külön pozitívum, hogy az összes kávé illetve csoki kapható több méretben is. Egyébként ígéretük szerint nemsokára még több limonádé és jeges csoki közül lehet válogatni:) .A klasszikus kocsmák hangulatát idézi meg a fröccskínálat, bár a Krúdy-verzió (9 dl fehérbor, 1 dl szóda) első olvasásra kicsit meredeknek tűnik.

Ha sikerült kiválasztani, mit iszunk -  ami szerintem a meggyőző választék miatt igencsak nehéz dolog - érdemes átnéznünk a süteményeket is, melyek közül eddig  a napközis piskóta vitte nálam a pálmát. Sajnos nemrég kivettek a kínálatból, de úgy látom, a Valami (meggyes piskóta, gyümölcsök, forró csoki öntet) fantázianevű sütemény is nagyon hasonló lehet, így legközelebb biztosan megkóstolom. Az eredeti kedvencem esetében a  klasszikus iskolai menzáról megmaradt édességet kicsit felturbózták: egy csokikrémmel töltött,sűrű öntetben lubickoló, friss és könnyed piskótát szolgáltak fel, melyről a kehely aljára érve vettük csak észre , hogy óriási adag, így szinte vacsorának is kielégítő volt.

A kevésbé édesszájúak számára is akadnak éhségűző finomságok, melyek közül bátran merem ajánlani a fekete erdei sonkás-mustáros toast-ot (790 forint), de különböző kenegetnivalók is kaphatóak.

Az árakról (a kávék esetében mérettől függően):

Eszpresszó alapú  kávék :320 Ft -550 Ft

Tejeskávék: 450 Ft – 750 Ft

Teák: 590 Ft

Toast szendvicsek:690 Ft -790 Ft

Nassolnivalók: 490 Ft – 890 Ft

Kiszolgálás:5/5

Kínálat:5/5

Minőség:5/5

Ár/érték:4/5

A honlap: Barbár