HTML

Linkblog

Serendipity

Serendipity denotes the property of making fortunate discoveries while looking for something unrelated, or the occurrence of such a discovery during such a search. The word has been voted as one of the ten English words that were hardest to translate in June 2004 by a British translation company. (by Wikipedia) Kritikák ételekről, italokról és programokról.

Friss topikok

2011.05.05. 09:47 little wombat

Ajánlott: Csalogány 26

Címkék: étterem ajánlott gourmand bib csalogány26

A mostani beszámolóm nem titkolt célja, hogy meggyőzzem az olvasókat arról, hogy biztosan létezik olyan étterem Budapesten, amely annak ellenére, hogy a   Michelin-kalauzban szerepel, még teljességgel élvezhető modorosság, öltöny és feszengés nélkül is.

 

 A Csalogány 26 tavaly kapott Bib Gourmand díjat a 21 Magyar étterem, a Bock bisztró és az  Arcade mellett. A nem sok bizalmat keltő név ellenére mindkét alkalommal mikor ott jártam tele volt a hely - bár azért azt hozzá kell tennem, hogy összesen 7-8 asztalból választhatunk. Az ott töltött közel 3 óra alatt újra megbizonyosodtam afelől, hogy itt tényleg egészen különleges estét tölthet el az ember - természetesen  a színvonalnak megfelelő árért.

 Az étterem ebből adódóan nem túl tágas, sőt kifejezetten családias, és valamitől majdnem úgy éreztem magam, mintha egy ismerősömnél vacsoráznék. Kétféle menüből választhattunk négy-, illetve nyolcfogásos vacsorát. Mi a kevesebbet vállaltuk be, és ez bőven elég volt.

  Már a rendelésnél feltűnt a pincér figyelmessége: mivel az én összeállításomban egy előétel, egy főétel és két desszert szerepelt (míg párom egy szokásos menüt választott desszert nélkül), így érdeklődött, hogy szeretnénk-e összehangolni az étkezést, illetve a sorbet-t az előétel után, vagy az étkezés végén szervírozza-e. Az utóbbi mellett döntöttünk. Még az előfogás érkezése előtt étvágygerjesztőként kaptunk enyhén sós, francia házivajat helyben készült brióssal és kenyérrel. Úgy láttam a többi asztalnál pótolták is folyamatosan, ez nálunk elmaradt, de ez nem jelentett különösebb problémát. A vaj friss volt és érezhetően nem bolti jellegű, a hozzáadott briós inkább minizsemlének tűnt ízre és állagra, de látszott ezen is, hogy nagy gonddal készült.

Miután ezt elfogyasztottuk, már kezdtem ráhangolódni a menü első résztvevőjére, de előbb még  várt ránk egy apró megmérettetés  egy marinált pontyfalatka személyében. Nem kellett sokat küzdenünk vele, könnyű és ízletes volt, vékony, ropogós panírban.

 

 Ezután kezdődött csak el maga a vacsora: kezdetnek füstölt pisztrángkrémet választottam marinált Szent-Jakab kagylóval. A vizuális élmény lenyűgözött! Annyira aprólékosan volt összeállítva a tányér, hogy egyértelműen látszott, hogy örömmel készült. Ennek további bizonyítéka  -  amit sajnos nem tudtam megörökíteni -  hogy párom a kinyíló konyhaajtóban egy pocakos szakácsot pillantott meg, aki szelíd mosollyal éppen a hozzávalókat rendezte egy tányérra.

  A főételem hosszas töprengés után  szopósmalacsült lett sárgaborsóval, melynek annak ellenére szerettem volna egy esélyt adni, hogy nem kimondottan az én világom, és bárhol máshol találkoznék vele, biztosan továbblapoznék. A kép minden bizonnyal meggyőzi a kicsit zsírosabb húsokat kedvelőket, hogy ez szinte tökéletesen van elkészítve, nekem sajnos még itt sem jó választás ez. A hús egyébként puha, olvad a szájban, a köret pedig felülmúlta a várakozásomat: roppanós, friss, és még küllemre is jobban fest, mint ahogy elképzeltük. A többi ételhez képest ez nagyobb adag volt, más helyeken is tisztességes  főétel lenne.

 

Még a választott desszertjeim előtt egy kis pohárkában érkezett egy előédesség: kókuszos piskóta csokoládéval és tonkababbal. Remek ízesítés, a piskóta habkönnyű, és bár felespohárban szolgálják fel mégsem éreztem kevésnek.

 

Ekkorra már kifejezetten jóllaktam, de még hátravolt egy sorbet és egy nagyon különleges joghurtzselé. A rebarbarás-epres sorbet igazi csemege volt: egyértelműen helyben készült, nem túl édes, intenzív ízű gombócokat kaptunk, megfelelő adag volt ez is.

Befejezésképpen kipróbáltam egy számomra nagyon bizarrnak hangzó kompozíciót. A joghurtzselé sáfrányos spárgakrémmel és citrommal egyszerűen gyönyörűen volt elkészítve: a rétegek szigorúan követték egymást, középen zöld csík választotta el őket egymástól, szóval hihetetlenül jól nézett ki, így félig már meg voltam győzve.Viszont ez volt az este azon pontja, ahol a szokatlanra való nyitottságom csődöt mondott: a sáfrány sem elsőre sem később nem illik nekem bele a pohárba, a spárgát sajnos még ebben az állapotában sem tudom a szívembe zárni, a citrom pedig nem elég intenzív a másik kettő kiegyenlítéséhez -  igaz nem is erre hivatott. A pohár aljában üldögélő joghurtzselé hasonlít ízvilágában a panna cotta-ra, sajnáltam, hogy nem került feljebb,mert így csak a spárgás rész elfogyasztásával lehetett hozzájutni. Így az utolsó rendelt fogás volt számomra az egyedüli gyenge pont, de ez sem az elkészítés hibájából adódott, csupán rendeltem egy spárgás ételt, ami nekem általánosságban sem ízlik.

Ha mindezzel nem telítődtünk volna el, egy amolyan utolsó ráadásként újra helyben készült finomság érkezik, amelyből bevallom képtelen voltam már enni, de párom szerint méltó befejezése volt az estének.

 

 Egyébként ő még rendelt egy levezető kávét, amit csak azért kell megemlítenem, mert a kiegészítőkben megint megmutatkozik az egész helyre jellemző igényesség:

 

A Csalogánynak meghatározott célközönsége van, de valószínűleg a legtöbben – mint minden Michelin által ajánlott helyet -  a budai elit éttermének gondolják, ahol fényűző teremben miniatűr adagokat szolgálnak fel a modoros pincérek, és ahonnan több tízezer forint kiperkálása után is éhesen távozik az ember. Nos, erre az étteremre a fentiek közül egyik sem illik.  A ráadás-falatokkal együtt fejenként nyolc adag ételt kóstolhattunk meg, és ha valaki az elegancia miatt vonakodik eljönni, annak elárulom, hogy még farmernadrágos vendéget is láttam. Az az alábbi kép is jól visszaadja a hangulatot:

 A három pincér mindvégig nagyon figyelmes volt, amint elfogyott az ásványvíz vagy a bor, rögtön pótolták.  Sőt egyikük még azt is észrevette, hogy nem ürül a borospoharam, így egy alkalmas pillanatban rákérdezett páromnál, elvigye-e.

Egyetlen dolog ért váratlanul: tavaly mikor itt jártam, nem számolták fel az ásványvizet, és mivel most is kancsóból pótolták, amiből nehéz nyomon követni, mennyi is fogyott belőle, meglepett minket, hogy 1600 Ft-ot számoltak fel érte.

A két négyfogásos menüért,egy üveg borért, kávéval és vízzel borravaló nélkül összesen 24 000 Ft-ot fizettünk. Ez a 4 grátisz fogással együtt több mint elegendő mennyiség volt nekünk.

Kiszolgálás:5/5 (hihetetlenül gyors és figyelmes, de még éppen nem zavaróan az)

Kínálat:4/5 (lehetne kicsit színesebb a húskínálat, szívesen megkóstolnék egy kacsamellet például)

Minőség:5/5 (ami itt készül az kivétel nélkül csodásan és gusztusosan van elkészítve, minőségi alapanyagokból)

Ár/érték: 5/5 (csak a maga kategóriájában érdemes értelmezni; ennek megfelelően maximális pontszámot érdemel)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rating.blog.hu/api/trackback/id/tr402879115

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.