HTML

Linkblog

Serendipity

Serendipity denotes the property of making fortunate discoveries while looking for something unrelated, or the occurrence of such a discovery during such a search. The word has been voted as one of the ten English words that were hardest to translate in June 2004 by a British translation company. (by Wikipedia) Kritikák ételekről, italokról és programokról.

Friss topikok

2012.03.15. 12:44 little wombat

Torkos Csütörtök: Krizia étterem

Címkék: olasz konyha csütörtök torkos krizia

Még a tavalyi torkoskodás idején vettük tervbe,hogy ellátogatunk a Graziano Cattaneo olasz chef vezette Kriziába, de sajnos nem voltunk elég gyorsak a foglalással. A tulajdonos állítólag a szakmában eltöltött 30 év alatt a világ legjobb éttermeiben fordult meg, és az ott szerzett tudást használja fel a belvárosi Kriziában is. Számos magyar és külföldi étterem-értékelő oldalon ajánlották, az idelátogató turisták is az egekig méltatták a helyet, így roppant módon örültünk, amikor sikerült asztalt foglalnunk hozzájuk. Különösen azért, mert már a bizonyos csütörtök előtt egy hónappal teltházat jelentettek, viszont egy héttel később tettünk még egy kísérletet, mire kiderült, hogy végül egész hétre kibővítették a torkoskodást.

Elöljáróban be kell vallanom, hogy nagyon sokat vártam ettől a helytől a csodás kritikák, a választékos alapanyagok, illetve a hamisítatlan olasz érzés miatt. Emellett pedig már kialakult egy mérce bennem, hogy egy ilyen magas árkategóriájú étteremtől milyen teljesítményt várok el.

A vendéglő kialakítása nagyon hasonló az Olimpiáéhoz: egy nem túl tágas pincehelyiségben néhány nagyobb és pár kisebb asztal, barátságos miliő fogad minket. Egy negyed órával előbb érkeztünk meg, de furcsa módon szinte üres volt az étterem, 1-2 asztalnál láttunk csak vendégeket. Ennek ellenére még így is beletelt néhány percbe, hogy egyáltalán észrevegyenek és hellyel kínáljanak minket, ami nem volt vészes, bár azért nem ilyen fogadtatásra számítottam.

Miután elhelyezkedtünk és választottunk két kitűnő üveg bort (egy magyar és egy olasz vöröset), meg is érkezett a vendégfalat. Ez nem túl kreatív módon néhány falatka pizza volt, ami teljesen jellegtelen volt az ízében és a feltétekben is. Ha már olasz helyen járunk, akkor igazán lehetett volna rajta valami különlegesebb feltét. Mondhatjuk persze, hogy ajándék lónak..., de egy kicsit több kreativitás ráfért volna erre.

Az előételem San Daniele sonka volt parmesan sajjtal. Erről a sonkafajtáról érdemes tudni, hogy mivel eredetvédettséget élvez,csupán tíz tartományból kerülhet ki,melyek a tengeri és a hegyi levegő keveredése miatt egy speciális klímával rendelkeznek, illetve a tengeri són kívül semmilyen fűszert nem tartalmazhat. Valóban sokkal kevésbé erőteljes ízű volt, mint például a pármai sonka, papírvékony, húsos szeleteket kaptam, ízletes, de tényleg kissé szokatlan.

 A főételem - sült kacsamell legyező balzsamecetes csipkebogyó szósszal - felemás fogás volt. A hajszálvékony kacsamellszeletek tisztességesen voltak elkészítve,bár kissé szerény adag volt. A csipkebogyó szósz viszont teljesen felismerhetetlen volt, hiányzott a karakter belőle. A tálalás sem árulkodott kifinomultságról, a többi fogásnál jobban odafigyeltek azért erre. A köret első pillantásra kevésnek tűnt, de jól kiszámolták az adagot, nekem épp elegendő volt a kacsa mellé.

 A többiek főételéből még két fogást érdemes kiemelnem: a mediterrán halleves gyönyörűen megkomponált tétel volt, a tenger gyümölcseivel gazdagon megáldva. Összességében kifejezetten finom volt, csak néhány kagyló kellemetlen ízt hagyott maga után, így ez azért levont az értékéből.

A lazacfilé szárított paradicsommal és olajbogyóval viszont sajnos spórolásról árulkodott, hiszen alig 1-2 darabot tartalmazott a feltüntetett hozzávalókból, aminél egy olasz konyhától azért sokkal többet várnánk. Maga a halra nem lehetett panasz, de különösebben nem volt kiemelkedő sem.

Az étterem desszertválasztéka nem túlzottan változatos: nyolc tételből három mascarpone-ra vagy csokoládéra épül, az egyetlen könnyedebbnek tűnő fogás a friss gyümölcstál citromsorbe-val volt. Télen valóban kevés a gyümölcsválaszték, de ha már ez a tál szerepel az étlapon, akkor akár variálhatták volna is a süteményekkel. A választásom a fűszeres csokoládé "biscuit" körtepárlat krémmel-elnevezésű finomságra esett, mely a vacsora legerősebb tételének bizonyult számomra. Minőségi csokoládéból készült, a kókuszgolyó állagára emlékeztetett, a körtepárlat krémmel remek párost alkotott, és itt magát a gyümölcsöt is érezni lehetett.

 Amit hiányoltam: a pincérek bár kedvesek voltak, de nem figyeltek túlzottan a vendégekre (például az itallapot háromszor kértük el fél óra alatt, mire kihozták, sűrű elnézések közepette), és úgy általánosságban sem éreztem azt a fajta törődést, amit elvár az ember egy olyan helyen, ahol teljes áron 4 főre 50.000 forintot is lazán ott tud hagyni az ember. 

Ha egy kellemes helyen szeretnénk vacsorázni jó minőségű alapanyagokból, felvehetjük a listára ezt az éttermet, azonban ár-érték arányban sokkal jobb célpontot is választhatunk a városban.

 

Kiszolgálás:3/5

Kínálat:3/5

Minőség:4/5

Ár/érték: 3/5

Honlap: Krizia

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rating.blog.hu/api/trackback/id/tr474318349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.