HTML

Linkblog

Serendipity

Serendipity denotes the property of making fortunate discoveries while looking for something unrelated, or the occurrence of such a discovery during such a search. The word has been voted as one of the ten English words that were hardest to translate in June 2004 by a British translation company. (by Wikipedia) Kritikák ételekről, italokról és programokról.

Friss topikok


2013.05.22. 21:48 little wombat

Időkapu nyílt Egerben - Palazzo Wellness Villa

Címkék: eger ajánlott

Szokásomhoz híven hosszas nézelődés és kutatás előzte meg idei első úticélunkat, míg végül a csodálatosnak ígérkező, mesébe illő Palazzo Wellness Villára esett a választásom. A Booking.com oldalán 9.4-es pontszámmal büszkélkedő, családi tulajdonban álló villa 2012 óta nyújt szálláslehetőséget a pihenésre, elvonulásra vágyók számára.

Figyelmemet különösen a 4000 nm-es kert, valamint a házi finomságokban bővelkedő reggeli gondolata keltette fel. Az Eger főterétől negyed órányi sétára fekvő Villához érve úgy érezzük, mintha egy másik dimenzióba csöppentünk volna: a környező házak, épületek, valamint a szűk kis utcácska értetlenséget szül bennünk arról, vajon hogyan férhet el egy ilyen hatalmas családi villa ezen a területen. Szerencsére a helyszínt végig kis táblácskák jelzik, így gyorsan megnyugszunk: nem tévedtünk el.

kornyek2.jpg

kornyek1.jpg

A recepció felé sétálva színpompás virágok övezik utunkat, egyszerűen szólva tökéletes nyugalom árad a helyből, amely az ott töltött idő alatt végig megmarad. A bejelentkezés után welcome drink-kel fogad minket a tulajdonos (külön optimalizálva a hölgyekre, illetve a férfiakra), majd kapunk egy kis térképet, valamint ajánlásokat, hol érdemes enni, mit érdemes megnézni. Tökéletes kezdet. 

A szobába toppanva még nagyobb nyugalom áraszt el: a honlapon található képek alapján döntöttem a 8-as szoba mellett, melyek csupán sugallták azt az igényességet, tisztaságot és művészi ízlésről árulkodó berendezést, ami fogadott minket. A superior szobában az előtérben helyezkednek el a szekrények, valamint egy régies stílusú fonott fotel, onnan nyílik a hálóként és nappaliként egyaránt funkcionáló másik szoba.

agy.jpg

nappali.jpg

Az erkélyünk a csodálatos kertre nézett:

kert1.jpg

kert3.jpg

kert4.jpg

A fürdőhelyiség szintén lenyűgöző: makulátlanul tiszta mosdó, bidé, vakítóan fehér zuhanytálca, tényleg nyomai sem látszanak annak, hogy ezeket már mások is használatba vették. Különösen praktikusnak találtam, hogy az állózuhany mellett rendelkezésünkre állt kézizuhany is (hosszúkás, keskeny kivitelben, így minimalizálva a vízveszteséget), illetve masszázsfunkcióval is el volt látva, valamint hermetikusan záródó ajtóval volt felszerelve. Mindent összevetve a legigényesebb fürdőszoba volt, amit eddig láttam.

furdo.jpg

furdo2.jpg

Őszintén szólva a TV olyan felszereltség, amelyet - bár alapvetően igényelni szoktam  - de kevéssé használok ki, legfeljebb elalvás előtt keresek valami műsort - viszont imponál, hogy itt erre is figyelmet fordítottak: bőséges csatornakínálat áll rendelkezésünkre, magyar és külföldi csatornákból egyaránt válogathatunk. 

Az ellátás csak reggelit foglalt magában sajnos (ezúton is bíztatnám a kedves Tulajdonosokat arra, hogy félpanziósra bővítsék azt), mindenesetre az gondosan összeválogatott, bőséges adag volt, hideg-meleg ételekkel, házi kolbászokkal és lekvárral. A lekvárra távozásunkkor rákérdeztem; egy Noszvajon élő néni készíti, cukor hozzáadása nélkül, a kedves házigazdáktól még a címét is megkaptam,így ha legközelebb arra járok, biztosan bevásárolok belőlük. A néni egyébként a hagyományosabb ízek mellett sütőtökből és szőlőből is készít lekvárt, ezeket muszáj lesz megkóstolnom majd.

reggeli2_1.jpg

reggeli3.jpg

reggeli1.jpg

A villához tartozik egy borospince is, melyet ezúttal az időhiány, illetve az előző esti Bolyki-pincészet látogatása miatt kihagytunk, legközelebb pótoljuk. A beltéri wellness-részlegben hideg vizes úszómedence, jakuzzi, szaunák és egy konditerem található, az odavezető folyosóról pedig egy klubszoba nyílik bárral, biliárddal, csocsóasztallal és megannyi festménnyel, dísztárggyal:

jatekszoba.jpg

kepek.jpg

A szobában elhelyezett információs anyag szerint az itt található minibárból (mely alkoholmentes italokat tartalmaz) nyugodtan kiszolgálhatjuk magunkat, utólagos önbevallás alapján működik a dolog, a személyzet segítségét csupán a röviditaloknál szükséges kérnünk. Ezek egyébként szintén nincsenek elzárva, a kínálat pedig igen tisztességes: a nőiesebb italok mellett a 89.9%-os abszintig terjed a skála. 

A Palazzo mindezek mellett rendelkezik még egy házimoziteremmel is, mely hangszigetelt,kényelmes ülőhelyekkel van felszerelve.

Egy-két helyen kifogásolták a vendégek, hogy a házigazdák már-már túlságosan közvetlenek, és véleményük szerint  érzékeltették velük, hogy a saját otthonukban fogadják őket, figyelve minden lépésüket. Nos ezt az ott töltött 2 nap alatt egyáltalán nem érzékeltem, mindvégig nagyon kedvesek és valóban közvetlenek voltak, de abszolút nem zavaró módon; reggelente kellemesen elbeszélgettek a vendégekkel, de érzékelték, ha valaki éppen nem vágyott társaságra a reggeli elfogyasztása közben.

Az egyetlen negatívum, amit meg tudnék említeni, hogy a másik szobából, illetve a folyosóról behallatszott hozzánk minden zaj, gyerekhang, de ez  nyilván az aktuális szomszédoktól is függ. 

A Palazzo Wellness villa egy csodálatos oázis, mely lehetőséget teremt az elvonulásra,kikapcsolódásra, és akár pár nap alatt feltölti az embert, hogy újult erővel térhessen vissza a mókuskerékbe: Ezúton is köszönjük a csodálatos élményt a házigazdáknak!  

1 komment

2012.10.28. 14:07 little wombat

Ajánlott:DiVino Borbár

Címkék: ajánlott borbár

A hosszú hétvége vasárnapján úticélként jelenlegi törzshelyünket, az Egykettő-t  vettük célba,de mivel ott éppen átalakítás folyt - a kinti rész mellé/helyett most egy beltéri borozó készült, amely azóta megnyitotta kapuit - , ezért a már korábban kinézett DiVino Borbárba látogattunk el. Az első dolog, amit megjegyeztem a helyről, hogy nincs asztalfoglalásra lehetőség, így valószínűleg a hosszú hétvégén is nagyobb eséllyel kapunk majd asztalt. A helyszínből adódóan (V.kerület, Szent István tér)  azt gondolná az ember, hogy szinte nem is látunk majd magyar vendéget, de kellemesen csalódnunk kell: a fiatal 18-20 évesektől kezdve a középkorú borkedvelőkig terjed a vendéglista. Az ajtóval szemben hatalmas bárpult, beljebb haladva impozáns, jól kidolgozott enteriőr fogad minket. A hosszú padsor mellett apró "beugrók" teremtik meg a lehetőséget egy kis magányra, elvonulásra.

borok.png

 belül.png

A kiszolgálás a pultnál történik, melyben egyszerre 3-4 fiatal borértő tevékenykedik. Elsőre egy igen megosztó bort sikerült választanom - "pincérem" elmondása szerint, aki mindegyik tételnél csak a kóstolómennyiség elfogyasztása után tölti tele a poharamat. Kitűnik, hogy tényleg ért a borokhoz, és szívesen beszél róluk egy kicsit - már ha időt tud szakítani rá, mivel a teremben folyamatos a sürgés-forgás. Elmagyarázza a nálunk érvényben lévő rendszert: a poharakért 500 FT kauciót számolnak fel, amit annak visszavitelekor természetesen visszaadnak (egyébként az üvegekre is hasonló szabály van érvényben, lásd az alábbi képet:). Sőt arra bíztat, hogy nyugodtan sétáljunk ki a borral a szabad levegőre. Az aktuális kínálat (az általam annyira kedvelt) fekete táblán szerepel, borvidékek szerint. A borbár egyik partnere a Junibor egyesület, amely a kínálaton is erősen nyomot hagy: főleg fiatal, illetve feltörekvő borászok tételei kapnak helyet, illetve különleges, kistételes darabokat is kóstolhatunk. Mindemellett borszaküzletként is üzemel a hely, valamint időről-időre egy-egy neves borász is tiszteletét teszi nálunk. Nem meglepő tehát, hogy  DiVino idén bekerült a  Michelin által ajánlott helyek közé (olyan éttermek mellett, mint a Nobu,a Csalogány26, a Bock vagy a Mák Bistro). 

pohar.png

Az atmoszféra a telítettség ellenére nyugodt, minden adva van ahhoz, hogy az ember könnyen elmerüljön gondolataiban,vagy csak egy csendes estét töltsön el kettesben.A borok mellé különböző borászok nevével fémjelzett szendvicseket, előételeket, illetve desszerteket kínálnak (ezt most kihagytuk). 

A DiVino-t olyanoknak tudom nagyon ajánlani, akik szeretik a csendes, meghitt beszélgetéseket néhány pohár bor társaságában eltölteni, s eközben szívesen tanulnak újakat a magyar borokról.

Kiszolgálás:5/5

Kínálat:5/5

Minőség:5/5

Ár/érték: 5/5

Honlap: DiVino 

 

Szólj hozzá!

2011.12.29. 19:51 little wombat

Ajánlott: Olimpia étterem

Címkék: csaba olimpia étterem lajos takács ajánlott csongrádi

Több pozitív kritika elolvasása után végre mi is eljutottunk Takács Lajos  és Csongrádi Csaba családias hangulatú éttermébe, és bepillantást nyerhettünk az "őszinte konyha" világába. A 7. kerületi Alpár utcában, egy pincehelyiségben alakították ki az Olimpiát, hasonló konstrukciót megálmodva hozzá, mint a Csalogány26-ban (kevés asztal, rendkívül odafigyelő személyzet, kellemes, már-már otthoni hangulat). Egyetlen alkalomból természetesen nem határozható meg a hely vendégköre, de a Csalogányhoz képest sokkal átlagosabb arcok ültek be, nagy része velünk egykorú volt, ami kicsit meglepett. Ahogy megtöltötte a maroknyi embertömeg az asztalokat, egy csapásra otthon éreztem magam, pár perc után olyan hangzavar alakult ki az étteremben, mintha egy családi összejövetel közepére csöppentünk volna.

Miután mindenki megmelegedett, Csaba úr máris ott termett, hogy felvegye az italrendelést. Rögtön kiszúrtam, így érdeklődtem, milyen természetes gyümölcslevekkel tudnak kínálni, erre a legtermészetesebb hangsúllyal ezt válaszolta: "Szőlőlét tudunk hozni, de igazit". Ezt tényleg érdemes egyszer megkóstolni, mondanom sem kell, köszönőviszonyban sem áll a boltban kapható löttyökkel.

Majd következett maga a vacsora. Mielőtt úgy döntünk, kipróbáljuk az Olimpiát, érdemes számolnunk azzal, hogy itt nem találunk étlapot: a hozzávetőlegesen 120 alapanyagból a szakács, Takács Lajos képzeletére és jó ízlésére leszünk bízva abban a tekintetben, hogy milyen ételek kerülnek majd a tányérunkra. Ez azonban ne tántorítson el senkit, hiszen a vacsora elején végigkérdeznek, hogy kiderüljön, hogy van-e valamilyen allergiánk, ételérzékenységünk, és itt kitérhetünk arra is, ha valamit egyáltalán nem szeretnénk fogyasztani az este alatt. Nálam maximális pontot érdemelnek, hiszen az est során felhasználtak tenger gyümölcseit és szóját is, és mivel ezek a tiltólistámon szerepeltek, nekem egyszerűen más alapanyagokkal helyettesítették azokat (a cserék egyáltalán nem mentek a minőség rovására).

Előfogásként, grátiszba friss, még meleg, foszlós házikenyeret kapunk vajjal. Néhány hellyel ellentétben itt egészen a vacsoránk végéig folyamatosan pótolják az ízletes, ropogós héjú félbarna kenyereket,a vége fele már aszalt szilvával töltött szeleteket is ropogtatunk, kár, hogy nem vettük észre előbb, hogy ilyen is van itt.

Második (ajándék?) fogás három apró tételből állt: a nekem készített változatban balról jobbra kecskesajt, lime-os tormahab valamint pármai sonka alkották a tálat. A középső tétel izgalmas újdonság volt, igaz, de sajnos a  tormára is érzékeny vagyok, így csak egy kicsit fogyasztottam belőle.

 A"rendes" elképzelés szerint Márk pedig pontytatárt és hagymát kapott helyette:

A következő tétel egy bevett alapanyag volt, a libamáj, melyet karamellöntettel tálaltak, mellette pedig egy vastag csíknyi mangóhab kapott helyet. Bár határozottan nem szeretem a libamájat, de úgy éreztem, meg kell kóstolnom a kifejezetten hozzá kitalált bort, amit Csongrádi Csaba lelkesen ajánlott, és valóban: tökéletesen összeillenek. Állítólag a máj is remek volt, mindenesetre nem volt semmi mellékíze, és puha, könnyen vágható darabbal kínáltak minket.

 Az első meleg fogás miso leves volt, ami annak ellenére, hogy nem rajongok a japán konyháért, illetve eleve félek tőle a szójaszósz gyakori használata miatt, nagyon ízlett. Könnyű, kissé pikáns volt,de még az én ízlésemnek is megfelelt, szóval pozitív csalódás ért. 

Őszinte leszek: ha itt véget ért volna a vacsora, én már akkor is elégedetten és jóllakva távoztam volna, de még csak a negyedik fogás után voltunk, és az eddig hallottakból sejtettem, hogy nem a következő lesz a befejezés. Főfogásként egy kisebb darab csirkecomb érkezett, mely önmagában nem volt túl különleges élmény,de talán pont ez volt a cél, hogy belecsempésszenek egy kicsit a klasszikusabb ízvilágból,de azért a köretben már tetten lehetett érni a kreativitást: a vízitormás krumplipüré jól feldobta ezt a megszokott ételt, tökéletes párosítás volt.

 

 Levezetésként, de még a desszert előtt egy helyes kis sajttál érkezett, három féle sajttal, sorrendben az egész lágytól a keményebb fajtákig. A fajtákra sajnos nem emlékszem, de ez a fogás is hozta az este során végig tapasztalt magas minőséget.

Ekkorra már igencsak elteltünk az ételekkel, annak ellenére, hogy mint ahogy azt hirdetik magukról, itt tényleg nincsenek gyors étkezések, és több mint két órája vacsoráztunk. Ekkor következett az elődesszert, azaz egy libamájas minikrémes, ami nekem a fő komponens miatt - mint ahogy arra már kitértem feljebb - az este legkevésbé kedvelt fogása lett, viszont maga a tészta zseniálisan könnyedre sikerült, így ebben a tételben is tudtam pozitívumot találni.

Végül, várakozásomnak megfelelően egy gyümölcsös, könnyed desszertet kaptunk búcsúzóul: az epermousse könnyű és intenzív gyümölcsízű volt, ha nem tél lenne, simán elhittem volna hogy friss gyümölcsből készült,a kísérőként elhelyezett bazsalikomfagylaltot pedig kíváncsian ízlelgettem, mert már régóta érdekelt, milyen lehet egy fűszerből készült édesség. Be kell vallanom, engem totálisan meggyőzött, pedig nehezen tudtam elképzelni, hogy ebből a párosításból valami jó is kisülhet.

 Összességében kilenc fogást kaptunk a rendelt öt helyett, a minőséget tekintve igazán korrekt áron. A kiszolgálás végig közvetlen és profi volt, minden fogáshoz ajánlottak nekünk bort, méghozzá szakértő módon, és távozáskor tényleg úgy éreztük, nem utoljára fordultunk meg itt egy ellazult hangulatú, négy órás vacsorára. Ezt az érzést csak elmélyítette bennünk Csongrádi úr búcsúzó mondata: "Minden nap más, minden nap friss, ezt tudom ígérni".

 

Kiszolgálás:5/5

Kínálat:5/5

Minőség:5/5

Ár/érték: 5/5

Honlap: Olimpia

Szólj hozzá!

2011.07.21. 13:42 little wombat

Ajánlott: 67 étterem

Címkék: étterem ajánlott 67

Székesfehérvári nyaralásunkat töltöttük épp, és azon kezdtünk el gondolkodni, melyik étterembe kell mindenképpen ellátogatnunk itt tartózkodásunk alatt. Véletlenül találtam rá a 67-re, és miután némi kutatás után kiderült, hogy a Dining Guide idén beválasztotta a 10 legjobb étterem közé, így a kérdés el is dőlt.

Előző nap foglaltunk asztalt és odaérkezésünkkor egy nagyobb turistacsoport ült bent, ezért nekünk sajnos csak kint jutott asztal, ami a 35 fokos hőség miatt kissé elszomorított minket, ettől függetlenül még nagyon izgalmas ebéd előtt álltunk. Nem árt tudni, hogy a fotókon semmit sem változtattam, valóban ennyire élénk színűek és gusztusosak voltak az ételek. Mivel az összes választott ételt végigkóstoltam, ezért a következőkben mindkettőnk menüjére kitérek.

 A honlapon olvasható menütől kissé eltért a valós kínálat, viszont az aktuális fogások legalább annyira izgalmasnak és finomnak tűntek, így viszonylag gyorsan választottunk. Márk egy nagy adag „67” húslevest kért házi készítésű töltött raviolival, én egy ideig gondolkoztam, hogy a meleg miatt eperlevesre cseréljem az előre kinézett kukoricakrémlevest, de végül úgy döntöttem, megkóstolom az utóbbit, mert még sosem ettem.

Mi a húslevest apró tésztadarabkákkal képzeltük el, ehhez képest egyetlen óriási darab raviolival a közepén érkezett a lé.

Emiatt kezdetben elég üresnek tűnt, de amikor Márk felvágta a raviolit, szinte kizuhantak belőle az apróra szeletelt zöldségek és a húsok. Az alapanyagok jó minőségűek voltak, a ravioli is tisztességes volt, de nem különösebben extra.

 Az én kukoricalevesem zöldfűszeres túróval viszont már a tálalásában is élményszámba ment. Szervírozáskor csupán a tányérban pihenő túróhenger került elém, majd a pincér az asztalnál külön kancsóból öntötte rá a kukoricalevest. Sajnos nincs összehasonlítási alapom ezzel a fogással kapcsolatban, de az biztos, hogy kellemesen sűrű, intenzív kukoricaízű volt, a nyilvánvaló összetevőn kívül nem is éreztem ki belőle semmilyen más hozzávalót, annyira harmonikus íze volt.

 Közben kértem egy házi limonádét, amiről két okból nem mellékelek fotót: egyrészt mert egy festett műanyag pohárban érkezett, így nem látszódna semmi belőle, másfelől pedig nem nyújtott különösebb élményt, átlagos, jó íze volt. Viszont annál emlékezetesebb volt a borválasztás: a pincérek nem egy-egy asztalt vittek, hanem ahogy éppen ráértek, azt a vendéget szolgálták ki, így a borlapot másik felszolgálótól kértük el, mint akitől az elején rendeltünk. Ez azért hangsúlyos, mert ahogy megkaptuk, azonnal ajánlott is megfelelő nedűt a főételhez, nyilván utánaérdeklődött a rendelésünknek. Ez nagyon szimpatikus vonás volt és bizalommal töltött el minket, így az egyik hozzáillő borból,a  St. Andrea pincészet Hangács névre keresztelt bikavéréből kért Márk egy decit kóstolónak, és bőven beváltotta a hozzá fűződő reményeket.

Ami a főételeket illeti, a hasonló kaliberű helyekhez képest nagyobb volt a választék.  Egy rose-ra sütött kacsamellet rendeltem sajtos gratin burgonyával (a köretre nem mernék megesküdni, mert sajnos az étlapon már más szerepel). A kacsahús az első szelet kivételével omlós és könnyű volt, de az én ízlésemnek kicsit enyhe volt a fűszerezése, a hozzáadott burgonya puha és friss, élményszámba ment, pedig nem vagyok oda különösebben a köretekért.

 

A másik főfogásunk egy elég felkapott alapanyagból, Angus szarvasmarhából készült, az étlapon több ilyen fogás is szerepelt. Az argentin Angus hátszín vargányás burgonyapürével és zöldsalátával volt Márk ebédjének egyértelmű tetőpontja. A hús tökéletesen volt elkészítve, puha, mennyei ízű volt,jól illett a  friss zöldsalátához és a kellemesen vargányás püréhez.

Desszertfronton a megszokott néhány tételből álló, izgalmas választékot hozta a hely. Az általam kinézett "lúdlábtorta" most nem szerepelt az étlapon, így egy vaníliatortát kóstoltam meg házi eperfagyival. Ugyan kicsit tartottam tőle, hogy egy vastag, nehéz piskótát fogok kapni, de szerencsére itt a tortát is másképpen értelmezik: két vékonyka piskótalap között könnyű, igazi bourbon vaníliából készült krémet halmoztak, a mennyiség is nagyszerűen el volt találva. A házi eperfagyi pedig egészen fantasztikus volt: életemben nem ettem még ilyen brutálisan igazi fagyit, mintha egy kiló friss epret fogyasztottam volna el. Tökéletes lezárása volt az ebédemnek, kíváncsi lettem a többi fagylaltjukra is ( a facebook-os oldalukon láttam,hogy jelenleg málnafagyival kínálják ugyanezt, szóval mindenképp érdemes megkóstolni.)

 A másik desszert egy klasszikus madártej volt, ami hasonló adottságokkal rendelkezett, mint a torta. Látványra is gyönyörű, nagy tojáshabbal a tetején, körbelocsolva vaníliás öntettel: magasan átlagon felüli volt.

 

 

Kiszolgálás:5/5

Kínálat:5/5

Minőség:5/5

Ár/érték: 5/5  Kategóriájában kifejezetten jó árakkal dolgozik ( egyedül a bor okozott kisebb sokkot, mert egy deciért 1350 Ft-ot kértek el, de hát egyszer élünk)

Szólj hozzá!

2011.05.31. 18:00 little wombat

A legjobb füstmentes helyek, ahol alkoholt is fogyaszthatsz

Címkék: helyek ajánlott füstmentes

Sajnos ha egy ismerőssel, baráttal vagy barátnővel szeretnénk beülni valahova egy-két pohár sörre vagy borra, szinte elkerülhetetlen, hogy az este végeztével ne áradjon belőlünk a dohányszag. Ha minden igaz, januártól ez a probléma megszűnik, de addig is az alábbi felsorolásból nyugodtan választhatsz magadnak esti találkahelyet. A félreértések elkerülése végett: a listában csak olyan helyek szerepelnek, ahol valóban megvalósul a füstmentesség, tehát legalább külön helyiség van kialakítva a nemdohányosok számára.

 

1. BARbár Café-Chocolate:

Előnyök: Alapjáraton még asztalt sem kell foglalnod hozzájuk. Újabban igyekeznek minden pénteken szervezni valamilyen rendezvényt, például élő jazz-estével egybekötött pálinkakóstolót, sangria-estet, mojito-estet, kávénapot. A kávézó hangulatos, szeparéval és kisebb terasszal is rendelkezik. A benti rész egésze füstmentes.

Hátrányok: Sajnos vasárnap zárva tartanak, és a sörkedvelők pillanatnyilag csak Sopronit választhatnak.

 

2. Sirius Teaház/Altair Teaház

Előnyök: Mindkét teázó a Nemzeti Múzeumtól pár perc sétával megközelíthető,valószínűleg közös a tulajdonos is. A hét minden napján beülhetünk este tíz óráig. Érdemes asztalt foglalni, mert a sok kis kuckóba általában csak így juthatunk be. Ennek ára 600 Ft fejenként, viszont lefogyasztható. Az árak a budapesti középmezőnyhöz tartoznak. A bejárathoz közelebb található a dohányzó rész, de beljebb ebből nem érződik semmi. Vízipipázásra is van lehetőség.

Hátrányok: Ha alkoholizálni is szeretnénk, akkor csak az Altair-t célozhatjuk meg (bár nem értem, milyen megfontolásból alakult ez így). Ez utóbbiban télen jobban tesszük ha lent foglalunk asztalt, mert az emeleti részek elég huzatosak - utolsó tapasztalataim szerint.

3. Gold Center Biliárd

Előnyök:Külön emeletet kapott a nemdohányzó biliárdterem, így garantáltan elkerül minket a bagószag.Háromféle csapolt sörből választhatunk, tisztességes a koktélkínálat, és a szomszédos Don Pepéből még pizzát is felhoznak nekünk. Csúcsidőben is akad szabad asztal.

Hátrányok: A dohányos részleg hangulatosabb, többen is szoktak lenni.

 

4. Csészényi Kávézó

Előnyök: Jópofa figyelmeztető táblákkal és egyéb poénos retrótárgyakkal felszerelt kávézó. A különösen finom forrócsoki mellé naponta más-más kézműves süteményeket kínálnak.

Hátrányok: Foglalás nélkül beesni szinte biztos csőd.

 

 

 

 

1 komment

2011.05.15. 13:56 little wombat

Felejtős: Prága Kávéház

Címkék: nem prága kávéház ajánlott felejtős

A Prága sajnos újabb példája annak, milyen könnyen eshet a színvonala egy sokáig  közkedvelt és zsúfolásig telt kávézónak.

  Éveken át a Kálvin tér egyik legjobb helyének tartottam ezt a helyet, de sajnos az elmúlt fél évben rá kellett ébrednem, hogy nem pillanatnyi hanyatlásról van szó, hanem fokozatos színvonalesésnek lehettem tanúja. A csúcsidőben még mindig jó kihasználtsággal működő kávéházat őszintén szerettem volna ajánlani mindenkinek, de sajnos bizakodásom ellenére az is megkérdőjeleződött bennem, hogy egyáltalán jövök-e még ide.

  Az már hosszú idő óta nyilvánvaló, hogy a 2 felszolgáló rettentően kevés ennyi vendégre, így ugyan érthető, de egyáltalán nem elfogadható az, hogy az asztal elfoglalásától számítva bő negyed órát kellett várnunk, hogy kávélapot is kapjunk az eleve kirakott sör-és koktéllap mellé. Mindazonáltal ezt még talán el is néztem volna a körülményekre való tekintettel, de a rendelés felvételéig még legalább ugyanennyi idő telt el. A fiatal hölgy próbálta memorizálni a felsorolt tételeket, de már ekkor is érezhető volt, hogy sok lesz ez neki. Lehet, hogy én sem tudnék 5-6 dolgot fejben tartani, de szerintem belefért volna az is, hogy feljegyezze.           

Sajnos a rendelés leadásától sem pörögtek fel az események: úgy 10-15 perc után első körben megkaptam a zöldalmás-mentás limonádét, párom egy üveges Delirium Tremens sört és egy hosszúkávét. A fiatalabb felszolgálólány elnézést kért egyébként a várakozásért, azért ez pozitívum. Kicsit később érkezett meg a Cafe Dolce Vita néven futó ”írkrémes kávéfantázia”. A sör értelemszerűen nem okozott meglepetést, a hosszúkávé rendben volt, de a másik két tételről már nem mondhatom el ezeket. A kávékoktél kicsit kesernyés volt, az írkrémnek nyomát se találtam, talán maga a kávé sem volt jó. A mélypont azonban meglepetésemre a limonádé volt, melybe 1-2 már helyenként barnára rohadt mentalevelet tettek, ami miatt csak a zöldalma íze érződött az italban. Igaz voltam már olyan helyen is, ahol egy ilyen malőr ihatatlanná tette a limonádét, tehát lehetett volna rosszabb is a helyzet.

  

 A kiszolgálást sem éreztem különösebben kedvesnek, a sok munka miatt nehezen vettek észre, sokáig vártunk a számlára. Itt véletlenül egy ezressel többet adtam a hölgynek, amit magától nem vett vagy nem akart észrevenni, és első szólásra nem is értette a dolgot; végül hiába kért zavartan elnézést, valahogy nem semlegesítette a rossz érzésemet, sőt ez is csak megerősített abban, hogy egy jó ideig biztosan elkerüljem a Prágát.

 

Kiszolgálás: 1/5

Kínálat: 4/5

Minőség: 2/5

Ár/érték: 3/5

Szólj hozzá!

2011.05.12. 18:00 little wombat

Ajánlott: Cafe Arabica @ Eger

Címkék: kávé eger ajánlott cafe forrócsoki arabica

Ha Egerben járok, lehetőség szerint mindig ellátogatok ebbe a nosztalgikus hangulatú kávékuckóba, mely közvetlenül a Dobó Tér mellett található.

A helyiség nagyjából akkora, mint az Azték Choxolat itt Budapesten, és legalább annyira ízlésesen van berendezve. Itt nem árulnak zsákbamacskát:a pult mögötti polcon  felcímkézett befőttesüvegek sorakoznak a hozzávalókkal, ami egyrészt jól mutat, másfelől a nagymama isteni lekvárjait juttatja az ember eszébe, így passzol a hely alapkoncepciójához.

 Nekem valamiért nagyon tetszik, ha krétával felírt tábláról olvashatom az itallapot, és itt tényleg annyiféle dolgot kérhetünk, hogy praktikus szempontból is nyerő ötlet volt ezt a megoldást választani. Az alábbiakban csak a hagyományosabb kávékat és forrócsokikat láthatjátok:

 A másik hasonló méretű táblán a forrócsoki-választék olvasható,és itt is akadnak furcsa párosítások, melyeket érdemes végigkóstolni. Még különlegesebbé teszi a helyet - és éppen ezért a  kávéimádóknak maga a kánaán lehet -  hogy kimérve bécsi, francia és olasz pörkölésű szemeskávét is árulnak, igaz, jó mélyen kell a pénztárcánkba nyúlni ezért az élményért.

 Mivel az Arabica-t elég régen fedeztem fel, és inkább egy átfogó ajánlónak szánom a cikket,nem nagyon készült kép az ott fogyasztott italokról. A hangulatot, a kedves kiszolgálást és a minőségi forrócsokikat figyelembe véve ez az apró kávézó legalább annyira a szívemhez nőtt, mint az Azték csokizó. Ráadásul itt még kevésbé is visel meg minket, ha nem kapunk asztalt első körben, hiszen arra a fél-egy órára  Egerben akad bőven felfedezni való.

 

Kiszolgálás:5/5 (ha jól figyeltem meg,ketten váltják egymást, mindketten közvetlenek,barátságosak)

Kínálat:5/5

Minőség:5/5

Ár/érték: 5/5 (mivel pesti árakhoz szoktam, még olcsónak is érzem)

(nincs honlapjuk)

Szólj hozzá!

2011.05.05. 09:47 little wombat

Ajánlott: Csalogány 26

Címkék: étterem ajánlott gourmand bib csalogány26

A mostani beszámolóm nem titkolt célja, hogy meggyőzzem az olvasókat arról, hogy biztosan létezik olyan étterem Budapesten, amely annak ellenére, hogy a   Michelin-kalauzban szerepel, még teljességgel élvezhető modorosság, öltöny és feszengés nélkül is.

 

 A Csalogány 26 tavaly kapott Bib Gourmand díjat a 21 Magyar étterem, a Bock bisztró és az  Arcade mellett. A nem sok bizalmat keltő név ellenére mindkét alkalommal mikor ott jártam tele volt a hely - bár azért azt hozzá kell tennem, hogy összesen 7-8 asztalból választhatunk. Az ott töltött közel 3 óra alatt újra megbizonyosodtam afelől, hogy itt tényleg egészen különleges estét tölthet el az ember - természetesen  a színvonalnak megfelelő árért.

 Az étterem ebből adódóan nem túl tágas, sőt kifejezetten családias, és valamitől majdnem úgy éreztem magam, mintha egy ismerősömnél vacsoráznék. Kétféle menüből választhattunk négy-, illetve nyolcfogásos vacsorát. Mi a kevesebbet vállaltuk be, és ez bőven elég volt.

  Már a rendelésnél feltűnt a pincér figyelmessége: mivel az én összeállításomban egy előétel, egy főétel és két desszert szerepelt (míg párom egy szokásos menüt választott desszert nélkül), így érdeklődött, hogy szeretnénk-e összehangolni az étkezést, illetve a sorbet-t az előétel után, vagy az étkezés végén szervírozza-e. Az utóbbi mellett döntöttünk. Még az előfogás érkezése előtt étvágygerjesztőként kaptunk enyhén sós, francia házivajat helyben készült brióssal és kenyérrel. Úgy láttam a többi asztalnál pótolták is folyamatosan, ez nálunk elmaradt, de ez nem jelentett különösebb problémát. A vaj friss volt és érezhetően nem bolti jellegű, a hozzáadott briós inkább minizsemlének tűnt ízre és állagra, de látszott ezen is, hogy nagy gonddal készült.

Miután ezt elfogyasztottuk, már kezdtem ráhangolódni a menü első résztvevőjére, de előbb még  várt ránk egy apró megmérettetés  egy marinált pontyfalatka személyében. Nem kellett sokat küzdenünk vele, könnyű és ízletes volt, vékony, ropogós panírban.

 

 Ezután kezdődött csak el maga a vacsora: kezdetnek füstölt pisztrángkrémet választottam marinált Szent-Jakab kagylóval. A vizuális élmény lenyűgözött! Annyira aprólékosan volt összeállítva a tányér, hogy egyértelműen látszott, hogy örömmel készült. Ennek további bizonyítéka  -  amit sajnos nem tudtam megörökíteni -  hogy párom a kinyíló konyhaajtóban egy pocakos szakácsot pillantott meg, aki szelíd mosollyal éppen a hozzávalókat rendezte egy tányérra.

  A főételem hosszas töprengés után  szopósmalacsült lett sárgaborsóval, melynek annak ellenére szerettem volna egy esélyt adni, hogy nem kimondottan az én világom, és bárhol máshol találkoznék vele, biztosan továbblapoznék. A kép minden bizonnyal meggyőzi a kicsit zsírosabb húsokat kedvelőket, hogy ez szinte tökéletesen van elkészítve, nekem sajnos még itt sem jó választás ez. A hús egyébként puha, olvad a szájban, a köret pedig felülmúlta a várakozásomat: roppanós, friss, és még küllemre is jobban fest, mint ahogy elképzeltük. A többi ételhez képest ez nagyobb adag volt, más helyeken is tisztességes  főétel lenne.

 

Még a választott desszertjeim előtt egy kis pohárkában érkezett egy előédesség: kókuszos piskóta csokoládéval és tonkababbal. Remek ízesítés, a piskóta habkönnyű, és bár felespohárban szolgálják fel mégsem éreztem kevésnek.

 

Ekkorra már kifejezetten jóllaktam, de még hátravolt egy sorbet és egy nagyon különleges joghurtzselé. A rebarbarás-epres sorbet igazi csemege volt: egyértelműen helyben készült, nem túl édes, intenzív ízű gombócokat kaptunk, megfelelő adag volt ez is.

Befejezésképpen kipróbáltam egy számomra nagyon bizarrnak hangzó kompozíciót. A joghurtzselé sáfrányos spárgakrémmel és citrommal egyszerűen gyönyörűen volt elkészítve: a rétegek szigorúan követték egymást, középen zöld csík választotta el őket egymástól, szóval hihetetlenül jól nézett ki, így félig már meg voltam győzve.Viszont ez volt az este azon pontja, ahol a szokatlanra való nyitottságom csődöt mondott: a sáfrány sem elsőre sem később nem illik nekem bele a pohárba, a spárgát sajnos még ebben az állapotában sem tudom a szívembe zárni, a citrom pedig nem elég intenzív a másik kettő kiegyenlítéséhez -  igaz nem is erre hivatott. A pohár aljában üldögélő joghurtzselé hasonlít ízvilágában a panna cotta-ra, sajnáltam, hogy nem került feljebb,mert így csak a spárgás rész elfogyasztásával lehetett hozzájutni. Így az utolsó rendelt fogás volt számomra az egyedüli gyenge pont, de ez sem az elkészítés hibájából adódott, csupán rendeltem egy spárgás ételt, ami nekem általánosságban sem ízlik.

Ha mindezzel nem telítődtünk volna el, egy amolyan utolsó ráadásként újra helyben készült finomság érkezik, amelyből bevallom képtelen voltam már enni, de párom szerint méltó befejezése volt az estének.

 

 Egyébként ő még rendelt egy levezető kávét, amit csak azért kell megemlítenem, mert a kiegészítőkben megint megmutatkozik az egész helyre jellemző igényesség:

 

A Csalogánynak meghatározott célközönsége van, de valószínűleg a legtöbben – mint minden Michelin által ajánlott helyet -  a budai elit éttermének gondolják, ahol fényűző teremben miniatűr adagokat szolgálnak fel a modoros pincérek, és ahonnan több tízezer forint kiperkálása után is éhesen távozik az ember. Nos, erre az étteremre a fentiek közül egyik sem illik.  A ráadás-falatokkal együtt fejenként nyolc adag ételt kóstolhattunk meg, és ha valaki az elegancia miatt vonakodik eljönni, annak elárulom, hogy még farmernadrágos vendéget is láttam. Az az alábbi kép is jól visszaadja a hangulatot:

 A három pincér mindvégig nagyon figyelmes volt, amint elfogyott az ásványvíz vagy a bor, rögtön pótolták.  Sőt egyikük még azt is észrevette, hogy nem ürül a borospoharam, így egy alkalmas pillanatban rákérdezett páromnál, elvigye-e.

Egyetlen dolog ért váratlanul: tavaly mikor itt jártam, nem számolták fel az ásványvizet, és mivel most is kancsóból pótolták, amiből nehéz nyomon követni, mennyi is fogyott belőle, meglepett minket, hogy 1600 Ft-ot számoltak fel érte.

A két négyfogásos menüért,egy üveg borért, kávéval és vízzel borravaló nélkül összesen 24 000 Ft-ot fizettünk. Ez a 4 grátisz fogással együtt több mint elegendő mennyiség volt nekünk.

Kiszolgálás:5/5 (hihetetlenül gyors és figyelmes, de még éppen nem zavaróan az)

Kínálat:4/5 (lehetne kicsit színesebb a húskínálat, szívesen megkóstolnék egy kacsamellet például)

Minőség:5/5 (ami itt készül az kivétel nélkül csodásan és gusztusosan van elkészítve, minőségi alapanyagokból)

Ár/érték: 5/5 (csak a maga kategóriájában érdemes értelmezni; ennek megfelelően maximális pontszámot érdemel)

Szólj hozzá!

2011.05.01. 11:44 little wombat

Első élmény a Boutiq-ban

Címkék: bár koktél tér deák ajánlott boutiq

Budapesten található egy igazán különleges koktélbár, ahová a kiváló alapanyagokon kívül azért is érdemes betérni, mert itt minden képzeletet felülmúló kínálattal találjuk szembe magunkat.

   Az már eleve elismerésre méltó, amikor egy budapesti vendéglátóegység felkelti a külföldi média figyelmét, pláne akkor, ha ez konkrétan a New York Times honlapjának ajánlásaként jelenik meg. Önmagában ez is elég erős motiváció lenne a teszteléshez, de engem a munkahelyemen sikerült meggyőzni róla, hogy ezt egyszerűen muszáj kipróbálni.

  A honlapon nézelődve kialakult bennem egy bizonyos kép a hely atmoszféráját illetve a megcélzott vendégkört illetően, amire aztán az ott látottak lazán rácáfoltak: semmi fényűzést, modorosságot nem tapasztaltam, viszont ízléses volt a berendezés, figyelmes a kiszolgálás és legszívesebben végigkóstolnánk a kínálatot.

  A jól felszerelt bárpulttal szemben telepedünk le, ahol folyamatos munka zajlik. A rendelés előtt némi pontosításra van szükségem, ugyanis itt nem minden ital alatt találjuk meg a pontos összetevőket:  a long drinkek közül felkelti az érdeklődésem a Spicy&Stormy, amiről  azt a titokzatos információt kapjuk, hogy Sailor Jerry az amerikai tetováló művész viharos élete long drinkes pohárban”.   Pincérünk, Roland beavat bennünket, hogy ez egy fűszeres rummal kevert, gyömbérsört és kevés Angosturát tartalmazó ital. Csábítóan hangzik, de a sörallergiám miatt inkább kihagynám, mire megnyugtat, hogy ez voltaképpen nem is tartalmaz semmit a hagyományos sörből, így nem kell tartanom tőle. Ahogy később utánanézek, ez valóban az én tudatlanságom volt (csupán sörélesztő van benne, szerencsére ez nekem se okoz gondot), és elsőre remek választásnak bizonyult: a fűszerek erőteljesen érződnek az italban, de nem uralkodnak el túlságosan benne, és ahhoz képest, hogy csak alkoholból áll össze a koktél, nem túlzottan tömény.

Lassan el is fogy az italom, amikor Roland érdeklődik, hogy ízlik-e a kompozíció, és csak úgy kedvességből hoz nekünk egy tál wasabis földimogyorót, illetve tortillát. A hely egyébként ekkorra megtelik, mellettünk egy hangosabban mulató társaság ül, szóval az igazi kocsmahangulat is adott. Tovább böngészem az itallapot: bár megfogadtam, hogy semmi esetre sem szabad hagyományosat rendelni itt, azért megalkuszom magammal és egy Bazsan Mojitot teszek próbára, ami a mindenhol kapható változattól eltérően a rum helyett  maracujalikőrrel készül. Ez kevésbé szokatlan ízvilágú, és szintén remekül van elkészítve.

  Nem sokkal később újabb tál érkezik az előző csemegéből, és miután barátnőm a második koktélon is túl van, a pincérünk rövidesen visszatér hozzá egy pohár uborkás vízzel.

Az eddigi  élmények még jobban meghozzák a kedvemet a további kísérletezéshez, de a koktél alattomos utóhatásaival számolva – melyek egyébként teljesen kimaradtak – inkább úgy döntök, hogy kérjük a számlát, de biztosra veszem, hogy  hamarosan visszatérek még egy fordulóra.

 

 

Kiszolgálás:5/5 (kedves, figyelmes, tud ajánlani, ezen kívül  két tál wasabit és egy pohár vizet is kaptunk grátiszba)

Kínálat:5/5 (a széles választékon túl kreativitásból és merészségből sincs hiány)

Minőség:5/5 (az alapanyagok és az elkészítés)

Ár/érték: 5/5 (az általunk fogyasztott koktélok 1650 Ft-ba kerültek egységesen, ami ezért az élményért teljesen jogos)

 

Boutiq Bár

Szólj hozzá!

2011.04.27. 10:53 little wombat

Ajánlott:Czukor Étterem

Címkék: étterem belváros ajánlott pizzéria czukor

A hangulatos pincehelyiség a nevével megegyező utcában található, informátoraim szerint hétköznap délelőtt teltházzal üzemel. Én eddig csak estefele jutottam el hozzájuk, és eddig mindig bőven volt hely -  szerencsére.

Szintén belvárosi helyről van szó,amit legfőképpen a pizza miatt ajánlok szívesen. Sajnos ebédidőben nem tudok átugrani hozzájuk, pedig a mostani kínálatból szívesen kipróbálnám mondjuk a  gyros tálat és a cukkinis tócsnit négysajtmártással. Ha valaki esetleg kedvet kap hozzá, ne habozzon megírni, mit tapasztalt :).

 A Czukor is követi a minőségi konyhát vivő helyek körében alkalmazott,egyre divatosabb irányzatot, melynek lényege, hogy a hosszas olvasgatás helyett inkább kevesebb, de jól elkészített étel közül választhasson a kedves vendég. Mivel már többször és többfélét kipróbáltam, magabiztosan állítom, hogy ez itt maximálisan sikerül is.

Az óvatosabbakat első tesztelés alkalmából  a pizzák felé terelném: A Toscana már az alapanyagokat olvasva is jó döntésnek bizonyul (paradicsomszósz, szárított paradicsom, pármai sonka, sajt, ruccola), de a szokatlanabb ízvilág is le tudott nyűgözni, vegyük mondjuk az Amsterdamot (paradicsomszósz, bacon, spenót, gorgonzola, fokhagyma, sajt). Minden feltét friss, jó minőségű, a szárított paradicsom  szokatlanul tömény és igazinak hat.Az árak kicsit magasabbak az átlagnál (az extrább darabok 1450-1690 Ft között mozognak), viszont cserébe válogatott feltéteket és isteni, vékony tésztát kapunk, szóval abszolút megéri többet kiadni érte.

 

 

Tésztafronton fontos tudni, hogy itt csalóka az adagolás: a tálban érkező adag elsőre még kevésnek is tűnhet, de rendszerint alig lehet elpusztítani a tálról:). Étvágygerjesztőnek a rozmaringos kacsaragu papardellével:

 


Ha a tekintélyes adag ellenére még van hely a gyomrunkban, a fekete-fehér csokitorta csak fokozza az élvezeteket.

Az italokhoz érve legnagyobb bánatomra meg kell említenem, hogy a koktélválaszték elég szegényes, csak pár alapdarabból választhatunk (és ezek fel sincsenek tüntetve a honlapjukon). Én általában mojito-t kérnék,sajnos eddig csak egy alkalommal volt készleten menta, így már félve szoktam rákérdezni a dologra.

 

Kiszolgálás:4/5 (kedves, nem tolakodó, de sajnos pincérfüggő, mennyire vesznek érte minket)

Kínálat:4/5 (fájó pont a koktél)

Minőség:5/5

Ár/érték: 5/5 (annál is inkább, mert a pizzákkal ellentétben a főételek máshol is legalább ennyibe kerülnek)

Szólj hozzá!

2011.04.20. 12:26 little wombat

Ajánlott: Barbár Café

Címkék: barbár kávézó ajánlott

BARbár Café

A Ferenciek terétől 5 percnyi sétára található ez a kávézó-csokizó, melyet 2008-ban nyitott meg   egy ritka szimpatikus fiatal pár. Az ő közvetlenségük  - mert az üzletvezetésen kívül a felszolgálással is ők foglalkoznak -  valamint az  igényesen kialakított helyiség és a minőségi alapanyagokból készült finomságok hatására elég csak egyszer betérnünk ide, hogy úgy érezzük: megtaláltuk az új  törzshelyünket.

Az ötödik kerület kellemesen csendes részén, a Papnövelde utcában találtam rá  jó pár hónappal ezelőtt erre a barátságos kávézóra. Elsőre szűkösnek tűnik, de aztán az emeletre felbattyogva felülírják a látottak az első benyomást, fent még a jobb teaházakban megtalálható szeparált, párnán csücsülős,alacsony asztalos "szentély" is helyet kapott. Az üzletet vezető Viki és Tomi néhány alkalom után nemcsak emlékezik ránk, hanem a kedvenc asztalunkat is számon tartja. Az eddigi tapasztalatom az, volt, hogy csúcsidőben is bőven jut hely,általában rajtunk kívül csak egy-két asztalnál ültek- vagy annyinál sem. Ez elég furcsa, hiszen ahogy az alábbiakban beszámolok róla, remek hely, kedves és figyelmes a kiszolgálás, ráadásul frekventált helyszínen is található.

 


Valószínűleg éppen a forgalom fellendítése céljából újabban Viki és Tomi -  akik egyszerre tulajdonosok és a személyzet tagjai -  „tematikus” esteket tartanak a Barbárban,melyek úgy láttam nemcsak az én tetszésemet nyerték el, így lassan előfordulhat, hogy  előre kell majd asztalt foglalnunk náluk. A facebook-os oldalukról megtudtam, hogy tavaly júliusig is volt néhány ilyen alkalom, de az ott feliratkozók számából úgy sejtem, ez most jött be nekik igazán:). Legutóbb egy nagyon kellemes jazz-műsorral egybekötött Mojito-estén jártam náluk, de zajlott itt már például pálinkakóstoló és sangria-est is, méghozzá egészen baráti áron (a pálinka-estre a belépő elővételben 1990 Ft volt csupán, míg az utóbbira a belépő fejenként 890 Ft volt, ami magában foglalt 1 váza(0,4 l) Sangriát+ tapast.). Az alábbi kép is az egyik Mojito-esten készült, „munka” közben:


Nemcsak az esti rendezvényeikre érdemes ellátogatni, ugyanis a kávézó-csokizó igen tisztességes és azt hiszem minden igényt kielégítő kínálattal rendelkezik:

Az ízesített kávék és limonádék sima vagy alkoholos változataikon kívül választhatunk még a turmixok, teák és koktélok közül, illetve végigkóstolhatjuk a bőséges belga csoki kínálatot is. Kevésbé ínyenc barátainkat is nyugodtan hozzuk magunkkal, mert az  eszpresszó-fanok is új kedvencre találhatnak a 14-féle kávé közül. Külön pozitívum, hogy az összes kávé illetve csoki kapható több méretben is. Egyébként ígéretük szerint nemsokára még több limonádé és jeges csoki közül lehet válogatni:) .A klasszikus kocsmák hangulatát idézi meg a fröccskínálat, bár a Krúdy-verzió (9 dl fehérbor, 1 dl szóda) első olvasásra kicsit meredeknek tűnik.

Ha sikerült kiválasztani, mit iszunk -  ami szerintem a meggyőző választék miatt igencsak nehéz dolog - érdemes átnéznünk a süteményeket is, melyek közül eddig  a napközis piskóta vitte nálam a pálmát. Sajnos nemrég kivettek a kínálatból, de úgy látom, a Valami (meggyes piskóta, gyümölcsök, forró csoki öntet) fantázianevű sütemény is nagyon hasonló lehet, így legközelebb biztosan megkóstolom. Az eredeti kedvencem esetében a  klasszikus iskolai menzáról megmaradt édességet kicsit felturbózták: egy csokikrémmel töltött,sűrű öntetben lubickoló, friss és könnyed piskótát szolgáltak fel, melyről a kehely aljára érve vettük csak észre , hogy óriási adag, így szinte vacsorának is kielégítő volt.

A kevésbé édesszájúak számára is akadnak éhségűző finomságok, melyek közül bátran merem ajánlani a fekete erdei sonkás-mustáros toast-ot (790 forint), de különböző kenegetnivalók is kaphatóak.

Az árakról (a kávék esetében mérettől függően):

Eszpresszó alapú  kávék :320 Ft -550 Ft

Tejeskávék: 450 Ft – 750 Ft

Teák: 590 Ft

Toast szendvicsek:690 Ft -790 Ft

Nassolnivalók: 490 Ft – 890 Ft

 

Kiszolgálás:5/5

Kínálat:5/5

Minőség:5/5

Ár/érték:4/5

 

A honlap: Barbár

 

 

 

Szólj hozzá!