A legtöbb áruházban több tucat csokoládémárka közül válogathatunk ízlésünk és pénztárcánk vastagsága szerint. De vajon hányan figyelünk arra,egyáltalán érdekel-e bennünket, hogy pontosan miből is készült kedvenc édességünk?
Az Etyeki Kúria különleges programot kínált április 16.-ára: egy előadással egybekötött csokoládé-és borkóstolón jártunk, melynek vendége Szántó Tibor csokoládémester volt.
Megérkezésünkkor kicsit elbizonytalanodtam, vajon beleillünk-e a kóstoló célközönségébe, ugyanis a nem túl nagy társaságon körbetekintve egy kétgyermekes házaspárt leszámítva öltönyös üzletemberek és burzsuj, pöffeszkedő családok alkották a tömegnek nem nevezhető embercsoportot. Az üdvözlőitalként kapott rosé kortyolgatása közben próbáltam optimistán hozzáállni a dologhoz, annál is inkább, mert a házigazdák és az előadó is nagyon szimpatikus és közvetlen volt, így reménykedtem benne, hogy izgalmas délután áll előttünk.
A késők miatt csúszott kissé a kezdés, de az asztalokon gondosan elhelyezett trüffelek és csokikockák látványa elég is volt ahhoz, hogy türelmesen várakozzak. Az eredetileg borászként kezdő Szántó Tibor 2007 óta gyártja különleges csokoládéit, a családi vállalkozásban édesapja segíti őt. Évek óta tart nagy sikerű csokikurzusokat is, melynek anyagából hozott kis ízelítőt nekünk erre az alkalomra. Ahogy hallgattam őt, egyre jobban megbizonyosodtam afelől, hogy érdemes volt eljönnünk. Hihetetlen szenvedéllyel mesélt a szőlőről és a kakaófáról, minden kérdésre válaszolt, látszott, hogy tényleg át szeretne adni valamit.
Számomra sok újdonság hangzott el ezen a délutánon: sosem gondoltam volna például,hogy bizonyos területeken kézzel kell beporozni a kakaófákat, mert az ezt végző rovarok nem élnek meg a forró környezetben. A 4-5 méteres növényről eddig egy bokor képe élt bennem, és a kakaóbabot is szemesbab méretűnek tippeltem egészen addig, míg kézbe nem fogtam egy majdnem amerikai futball-labda nagyságú darabot. A súlyuk miatt aggódók is fellélegezhettek, mert Tibor állítása szerint a jó minőségű csokoládétól nem hízunk el. Ezt először kétkedve fogadtam, de előadónk testalkatát elnézve – aki többek között a Belga Csokoládé Akadémián tanult – lassan elhiszem, hogy létezik olyan finomság, amitől nem kell egy számmal nagyobb ruhákat vennünk.
Az elméleti “oktatás” mellett érzékeinket is próbára tehettük:megkóstoltuk a főbb kakaóbab-fajtákat; különleges, csak erre az alkalomra frissen készített trüffelekkel kényeztethettük magunkat, illetve táblás csokoládéból is jutott a bemutatóra. Személyes kedvencem az epres-pezsgős trüffel volt, ami a nulladik pontja, mondjuk úgy bevezetője volt a körülbelül két és fél órás programnak. Egy egészen apró golyót kell elképzelni, ami elfogyasztása után szó szerint örömmámort okozott, az arcokon végignézve mindenkinek. Annyit hallani az endorfin hatásáról, de addig a szombatig még nem tudtam annyi csokit enni, hogy érezzem is a felszabadulásukat. Már csak ezért is – annak ellenére, hogy Tibor a bevezetőben kihangsúlyozta, hogy minden amit itt látunk, speciálisan mára készült – muszáj volt érdeklődnöm tőle, hogy nem lehetne-e mégis valahogyan hozzájutni, de sajnos egyelőre még nem elérhető, ugyanakkor megnyugtatott, hogy nagy az érdeklődés, így tervezi a dolgot.
Nagyon tetszett, hogy a csokikkal meghatározott sorrendben haladtunk, és miután megtanultuk a bort és a csokit összekóstolni, magunk is meggyőződhettünk róla,hogy mesterien voltak összepárosítva. A rendezvény után - legnagyobb örömömre - otthonra is vásárolhattunk Tibor területszelektált csokoládéiból illetve forrócsoki alapjaiból, melyek ízléses, ajándékozásra is alkalmas csomagolást kaptak.
Ki is választottam egy barackos-mangós és egy erdei gyümölcsös táblát, illetve magamnak és ajándékba is egy-egy üveg bort. Miután feltankoltam már láttam magam, ahogy a kezdő csokikurzuson ülök, de sajnos lecsúsztam az utolsó, április 28.-ai alkalomról (ami azóta be is telt), így valószínűleg csak szeptemberben tudom eldönteni, van-e még a most fogyasztottaknál is finomabb csokoládé.
Vásárlás és további információ: