Serendipity

A műemlékházból felújított szegedi boutique-hotel megnyitásával gyorsan híre ment annak, hogy újabb ígéretes konyha született meg Szegeden. 

Az épületet igyekeztek kellő gondossággal megújítani, helyenként meghagyva az eredeti(nek tűnő) állapotokat.Így például az óriási belmagassággal rendelkező épületben a lépcső melletti oldalfalakra pillantva úgy érezhetjük, egy régi bérházban járunk, de amint felértünk az első emeletre és kitekintünk a belső udvarra, szembesülhetünk azzal, hogy egy szinttel lejjebb komoly műhelymunka zajlik - a serény szakácsok már a vacsorán munkálkodnak. 

Hétfőn érkeztünk meg, ami a Tiszavirágban Hamburger-Day-ként vonult be a szegedi köztudatba. Ezt eleinte kissé bántuk, hiszen így a szokásos menüt nem volt lehetőségünk kipróbálni, ám a hamburger és lazacburger, valamint a mellé kínált házi burgonyacikkelyek fogyasztása  elégedettséggel töltött el bennünket.

Az első emeleti, közösségi tér mellett elhelyezkedő szoba szépen felújított volt, csupán két olyan kissé zavaró tényező volt, mely nem tudta elkerülni figyelmünket. Úgy tapasztaltuk, hogy a mostanában megnyitott hotelekben bevett szokás, hogy a hálószoba és a fürdőszoba között oldalról egy félig-meddig áttetsző üveg biztosítja a szeparáltságot, amely miatt az ember kissé kényelmetlenül érezheti magát. A modern zuhany-megoldást (a zuhany és a fürdőszoba többi része között nincs elválasztó perem) már kezdem megszokni,így azt külön nem is szeretném kiemelni, viszont tapasztalatunk szerint hasznos lenne elgondolkodni a hangszigetelésen, mert a kisgyermekes vendégek korán reggel szívesen veszik birtokba a közösségi teret  - különös tekintettel a kihelyezett diótörőre - , amely a szomszédos szobákba is behallatszik. 

A szilveszteri estére színvonalas zenei műsorral és elsőosztályú ételekkel gondoskodtak, melyek közül párom tetszését különösen a fügés-libamájas falatka nyerte el, de kóstolhattunk még kétféle hurkát, kolbászt, egészben sült malacot, különböző üdvözlőfalatkákat, illetve korlátlan mennyiségű, zamatos forraltbor is a rendelkezésünkre állt.

A szobához tartozó kontinentális reggeli pedig felülmúlta - a helyet megismerve - nem kis várakozásaimat: a választható vajas croissant hihetetlenül omlós volt, a frissen facsart almalé pedig olyan pluszt ad a szokásos narancshoz képest, hogy csodálkozom, hogy nem terjedt el jobban.

A személyzet roppant közvetlen és kedves volt mindvégig, a hely pedig bőven megér egy autóutat Budapestről, sőt, kötelező visszatérni a hotelbe, mely remélhetőleg nevével ellentétben még sokáig helyet adhat ilyen kellemes meglepetéseknek.

A belváros melletti vonatállomástól körülbelül fél órányi sétával lehet megközelíteni a helyet, ezért a családos vendégek esetében érthető, hogy különböző oldalakon azért pontozták le a szállót, mert távol esik a központtól. Megérkezésünkkor kicsit szkeptikusak voltunk, mert a szálloda egy részét éppen felújítják, és elég nagy volt a zaj. Kívülről nagyjából a felére tippeltük az átalakítás alatt álló részt, de ahogy elindultunk az emeleten, rájöttünk, hogy belülről hatalmas a hely, így a munkálatokból semmit sem hallani, és kb. 5 perc alatt értünk el a szobánkhoz. Különböző kuponokra voltunk jogosultak, attól függően, hogy hány éjszakát töltünk itt. Mi egy teljes hetet voltunk, és meglepetésünkre az összes kupont megkaptuk, így volt koktéljegyünk, fagyikuponunk,20 perces hátmasszázskuponunk, ezen kívül kaptunk két belépőt a Bory-Várba (itt még a Romkertet választhattuk volna), illetve minden nap 16 és 17 óra között mehettünk limonádézni és sütizni a teraszra.

Az előbbi posztban már szerepelt két kép a szobáról, így a csomaghoz tartozó, előre bekészített gyümölcskosarat mutatnám csak meg:

Az erkélyünkkel pont szemben helyezkedett el a kültéri wellness-részleg, ahol sodrófolyosós medence és gyerekmedence is volt: 

       A választott csomagban szerepelt félpanziós vacsora, amely a rendes étlap kínálatából tevődött össze, csupán néhány tétellel volt kevesebb annál. Nagyon szimpatikus volt, hogy egyáltalán nem az egyszerűbb, olcsóbb ételeket hagyták meg, választhattunk például szarvassültet, szezámmagos camambert-et, és chilis-dijoni mustáros flekkent is. Első este János bácsi csemegéjét ( Roston sült csirkemell  fokhagymás bazsalikomkrémmel megkenve,sajtos-juhtúrós krumpligombóccal) tettem próbára, míg Márk egy tárkonyos vadragulevest valamint egy  sült pisztrángot evett egészben (spenótos, fetás koktélparadicsomos szélesmetélttel).Mindhárom fogás isteni volt, a leves tele volt zöldségekkel, a csirkemell omlós és tekintélyes szelet volt, a bazsalikomkrém jól harmonizált vele, viszont a krumpligombócok az én gyomromnak kicsit nehezek voltak, mint utána érződött. Mindenesetre mint félpanziós vacsora hihetetlenül bőséges és minőségi volt minden, amit ettünk, a kiszolgálás pedig nagyon odafigyelő, gyors és közvetlen volt.

Éjjel-nappali recepció működött a hotelban, így időbeli megkötés nélkül, ingyenesen lehetett kerékpárt kölcsönözni. Ezzel a lehetőséggel érdemes volt élni, mert 40 fokban a belvárosba besétálni nem kifejezetten szimpatikus dolog. Nagyjából ezek voltak a tapasztalataink az első napon. A következő poszt egy összefoglaló lesz a hétről, kitérve a félpanzióra, takarításra, és minden egyébre, ami innen kimaradt.

Az elkövetkezendő posztokban az itt töltött egy hétről fogok beszámolni képekkel, leírásokkal, kitérve a kellemes élményekre és az esetleges hiányosságokra. Elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy nemcsak a honlapon olvastunk csupa méltató hozzászólást a helyről, de a külföldi szállásgyűjtő portálok is elismerően nyilatkoztak róla, az értékeléseknél is gyakran maximum pontszámmal jutalmazták a vendégek. Íme a szobánk: